A magányos maci

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Maci, aki a Kerek erdő közepén élt a szüleivel.

   A Maci igen magányos volt, mert a mackószülők mindig úton voltak. Ők találták fel a szamóca begyűjtésének leggyorsabb módját, s ezt mindenkivel meg akarták osztani a Kerek erdő minden zegében-zugában.

   Macit rábízták az egyik magányos Medve asszonyságra, de az csak naphosszat aludt, azt képzelte, egész évben tart a téli alvás, a téli álom. Így Maci mindig egyedül játszott. A közelben csak kisebb állatok és madarak élték minden napjaikat.

   Egyszer egy zebra, egy pingvin, egy csirke és egy koala hírét vette a közeli állatkertben, hogy a szomszédos erdőben él egy mackó, aki nagyon unatkozik, nincs barátja. Az egyik nap elhatározták, hogy megszöknek a rácsok mögül, és elmennek a Kerek erdőbe.

   Várták, várták már nagyon, hogy tervük beteljesedjen, ők is igen-igen unták a rácsokat. Hiába voltak barátok, még soha sem találkoztak, a ketrecek és az állatgondozók mindig megakadályozták ezt.

   Egyszer egy nagy vihar támadt, s egész éjjel áramszünet volt. Ekkor, de csak rövid időre megnyíltak a ketrecek ajtajai, azonnal kiszöktek. Kevés idejük volt erre, de nekik sikerült. A többi állatot azonnal visszaterelték a ketreceikbe. A zebra azonnal a kijárathoz vitte őket. Csak a koalával akadt egy kis gond. Minduntalan elaludt. Ekkor a zebra azt javasolta, hogy mindenki üljön fel a hátára, így sokkal gyorsabban haladnak. Úgy is tettek.

   Már majdnem becsukódott a kapu, mikor a zebra vágtázni kezdett. Végre sikerült kijutni a szabadba. Halkan, de mindegyikük hurrát kiáltott.

   - Ki tudja az utat a Kerek erdőig? – kérdezte Zebra.

   - Én! – kiáltott fel Csirke, de szárnyaival azonnal eltakarta csőrét. – Én! – mondta nagyon halkan. – Azelőtt – ekkor a fejével az állatkert felé bök -  mellette éltem egy farmon.

   - Akkor induljunk, mert Koala megint elaludt! – csóválta a fejét Pingvin.

   - Pingvin, - szólt Csirke – ne idegeskedj Koala miatt, ők mindig alszanak. Tudod, hogy az eukaliptusz levelei altatják el őket – mondta Csirke.

   - Akkor miért nem esznek mást? – kérdezte Pingvin.

   - Ti is csak halat esztek – válaszolta Csirke.

   Közben Zebra gyorsan szedte a patáit, hogy még napfelkelte előtt megérkezzenek a Kerek erdőbe.

   Így is lett. Hamar megtalálták Maci házát. Csendben bementek, s mindnyájan Maci   ágyára ültek. Ekkor ébredt fel, megdörzsölte orrát, s alig akart hinni a szemének, mikor megpillantotta a jövevényeket.

   - Kik vagytok? – kérdezte őket.

   - Zebra, Pingvin, Csirke és jómagam Koala. Elszöktünk az állatkertből, hogy a barátaid lehessünk.

   Maci csendben, alig hallhatóan el kezdett pityeregni, majd hirtelen megkérdezte:

   - Mit fogtok enni?

   - Rá se ránts, Maci! Az erdő mellett van a Sebes-patak, mely tele van hallal, Koalának ültetünk egy kisebb bokrost eukaliptuszból, Zebra könnyen talál magának ennivalót, én meg csak dúskálok a sok mag között – mondta a Csirke.

   Ekkor Maci hirtelen talpra szökkent, kivezette őket a ház mögé. Egész nap csak játszottak, pihentek, barangoltak az erdőben.

   Talán még most is élnek, míg meg nem haltak.

forrás:kiki meséi